Nyílfű (Sagittaria sagittifolia)Család: Hídőrfélék (Familia: Alismataceae)  30-120 cm magas, tarackos évelő. A levelek tőállóak, hosszú nyelűek, széles-nyilasak, az úszók keskeny lándzsásak. A tőkocsány végén több virágörv fejlődik, fürtben. A virágok egyivarúak, a kisebb, rövid kocsányú termős virágok a sárga porzós virágok alatt állnak. A sziromszerű lepellevelek fehérek, alapjukon piros folttal. Termése szárnyas résztermésekre esik szét.

Barna varangy (Bufo bufo) Gerincesek törzse, kétéltűek osztálya, békák rendje.

Védett állat, értéke: 2000 forint

Európában szinte mindenütt megtalálható, előfordul Afrika északnyugati részén, valamint Japán kivételével egész Ázsiában. Magyarországon is igen elterjedt, alig van olyan élőhely, ahol ne lenne jelen, bár elsősorban a sík- és dombvidékeket kedveli, de megtalálható erdőkben, tanyákon, kő- és homokbányákban, gyümölcsösökben, szőlőkben.

Törpedenevér (Pippistrellus pippistrellus)   Amint a neve is mutatja, az egyik legkisebb denevérfaj. Hossza általában 3,5-5 cm a súlya pedig 4 és 8 g közötti. Mivel azonban akár a településekre is bemerészkedhetnek és előszeretettel repül fejmagasságban, kis méretük ellenére meglehetősen feltűnőek. Színük barna, a hátukon sötétebb, a hasaukon pedig világosabb.

Röviddel naplemente után indulnak vadászni és egy-egy éjszaka képesek akár 3000 rovart is elfogyasztani.

Fekete harkály (Dryocopus martius) Egyéb név: Sapkás lamur

Státusz: nem veszélyeztetett
Magyarországon védett.
Eszmei értéke: 50 000 Ft Rendszertan Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Harkályalakúak (Piciformes) Család: Harkályfélék (Picidae) Nem: Dryocopus Faj: D. martius

A fekete harkály (Dryocopus martius) a madarak osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.

Nyári tőzike (Leucojum aestivum)Család: Amarilliszfélék (Familia: Amaryllidaceae)  A nyári tőzike az amarilliszfélék családjába tartozó 30-50 cm magas, egyszikű, hagymás, évelő növényfaj. Levelei keskeny-szálasak, tőállásúak, fényes-zöldesek, 12-15 mm szélesek. Virágai a tőkocsány csúcsán általában többesével fejlődnek, többé-kevésbé bókolók, széles harang alakúak, fehérek, illatosak. A hat fehér lepellevél egyforma méretű, 15-25 mm hosszú, csúcsán apró világoszöld folt található.

Fekete gólya (Ciconia nigra) Státusz: nem veszélyeztetett Magyarországon
fokozottan védett!
Eszmei értéke: 500 000 Ft Rendszertan Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Gólyaalakúak (Ciconiiformes) Család: Gólyafélék (Ciconiidae) Nem: Ciconia Faj: C. nigra

A fekete gólya (Ciconia nigra) a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó gázlómadár.ElőfordulásNyugat-Európában csak Spanyolországban és Portugáliában fordul elő, kelet felé azonban elterjedt egészen Észak-Kínáig.

Nád (Phragmites australis)Család: Pázsitfüvek (Familia: Poaceae)  1-3,5 m magas, fásodó tövű, évelő, kúszó tarackjaival gyorsan terjed. A nóduszokból gyökerek, hajtások fejlődnek. A szár leveles, levelei akár 50 cm hosszúak, 1-4 cm szélesek, merevek, élesek, kékeszöldek. A virágok sárgásbarna, terebélyes bugában nyílnak. A füzérke 10-15 mm hosszú, a pelyvák rövedebbek a toklászoknál.

Rendkívül fontos szerepet tölt be a vizek tisztításában, élőhelyet biztosít, közvetett és közvetlen táplálékforrás az itt élő fajok számára.

Sávos szitakötő (Calopteryx splendens)   A sávos szitakötő megtalálható Nagy Britanniától és dél Skandináviától észak Európa nagy részén keresztül, dél Franciaországban, észak Olaszországban, nyugat és dél Svájcban valamint az Ibéria-félszigeten és Algériában, sőt keleten egészen Kínáig is eljut.
Leginkább gyorsfolyású, tiszta vízfolyásoknál és folyóknál találkozhatunk vele, azonban megtalálható a lassú folyású vizekben, csatornákban vagy alkalmanként olyan tavakban, amelyek többé-kevésbé iszapos fenekűek.

Süllő (Stizostedion lucioperca) Egyéb nevek: fogassüllő, sül, fogas
Angolul pike, pike-perch, franciául sandre, németül Zander, olaszul lucioperca sandra.  A süllő egész Európában honos, Nagy-Britanniától egészen Oroszország közepéig. Őshazája Közép-Európa vízrendszere, de megtalálható az Elbában és a Fekete-, Azovi- és Kaszpi-tengerbe torkolló folyókban is. Értékes faj, ennek okán betelepítették Spanyol-, Olasz- és Franciaországba, Dániába, Anglia déli vidékére, Kis-Ázsiába, sőt Algéria és Marokkó egyes természetes vizeibe is.

Fattyúszerkő (Chlidonias hybrida) Puszták által övezett természetes szikes tavakon vagy az ezekből kialakított halastavakon, ártéri morotvákban, holtágakban telepszik meg. A víz fölött röpködve a víz felszínéről vagy a növényzetről szerzi, esetleg röptében kapja el a főként rovarokból álló táplálékát. Fészkét vízi növények szárrészeiből, mélyebb víz felszínén, rendszerint a gyökerező hínártársulás levélzetére rakja. Telepesen költ, fészkei egymás közelében épülnek.