Menedéképítés

Arra a kérdésre, hogy "Mit tenne túlélő helyzetben?", a legtöbb ember a tűzrakásról, az élelmiszer és víz kereséséről beszélne, holott van ennél fontosabb szükséglet is. Elképzelhetők ugyanis olyan időjárási körülmények, amelyben három órán belül meghal az ember, ha nem kerül fedél a feje fölé (pl. hóviharban, de fagypont feletti hőmérsékleten is ki lehet hűlni vizes ruhában, szélben).

A menedék azonban nem csak fizikai, hanem pszichikai szükséglet is. A civilizált embernek "otthonra" van szüksége, hogy meg tudja őrizni lelki egyensúlyát. A menedéképítés rutinfeladat, amit célszerű minden este elvégezni (ha nincs menedéked, esni fog!).

Amikor a természetben ér minket az este vagy a rossz idő, a helyszínen talált anyagokból vagy a magunkkal vitt eszközök felhasználásával készíthetjük el szállásunkat. A legegyszerűbb megoldás, ha valamilyen sziklaüreget vagy gödröt keresünk magunknak, s azt vastagon kibéleljük lombos ágakkal, száraz falevéllel. Így egyszerre készíthetünk matracot és hálózsákot. Pl. a kidőlt fák gyökerének helyébe bevackolhatja magát az ember, miközben a hatalmas gyökérzet szélfogóként szolgál, s egyben kiváló természetes támaszték egy primitív tetőzet számára.

Komolyabb menedék kialakításához figyelembe kell venni a természeti, időjárási körülményeket, a rendelkezésre álló anyagokat és eszközöket, valamint azt, hogy mennyi ideig fogjuk a menedéket használni. Elkészítéséhez ismerni kell az ősi eszköz- és szerszámkészítő technológiákat (pl. kötöző anyag készítése fűből), a zsinórra köthető csomókat, az egyszerű faszerkezeteket, a túlélő eszközök használatát. Tervszerű, előrelátó tevékenység és kreativitás szükséges. Oda kell figyelnünk az alapvető túlélő szabályra, amely az energia leadás/bevitel arányának megtartására figyelmeztet.

A menedéknek hőszigeteltnek, széltől, rovaroktól védettnek kell lennie és olyan méretűnek, hogy az emberi test vagy éppen egy gyertya is be tudja fűteni. Helyét jól meg kell választani. A túlélés során vagy rejtőzködünk, vagy nagyon is szem előtt akarunk maradni, hogy megtaláljanak minket. A sporttúlélés során inkább a rejtőzködést javasolnám (emberjárta területtől minél távolabb). A terület sík legyen (nagyon fárasztó egész éjjel úgy aludni, hogy az ember a földbe szúrt késébe kapaszkodik). Ne legyen nedves és ne álljon vízfolyás, kőomlás, stb. útjában. A völgyek hidegek és nedvesek, a hegytetők szelesek.

A legjobb a sűrű erdővel benőtt lejtőpihenő, ahol nincs aljnövényzet és viszonylag fiatalok a fák. Száraz, letörésre hajlamos ágak, kidőlni kész fák ne legyenek felettünk, mellettünk. Nagy fák között, különösen bükkösben ne táborozzunk, akármilyen romantikusnak is tűnik. Többször láttam már kidőlni ilyen fát, nem is túl nagy viharban, ugyanis rövid gyökere nem tart elég erősen.

Fekhelyünk alól a kisebb ágakat, köveket dobjuk félre, a gödröket, buckákat gyalogsági ásóval tüntessük el (elég nehéz az éjszaka közepén sajgó derékkal ébredve hálózsákba-ásást játszani).
A minél kisebb bejárat lehetőleg a széllel és napfénnyel ellentétes oldalon legyen. A váz elkészítéséhez erős ágakat használunk. Két módszert ajánlhatok nyugodt szívvel.

Az egyik váz "A" alakú (két, ferdén földbeszúrt, a tetejüknél egymást keresztező bot, a találkozásnál összekötve), melyre úgy helyezünk egy tetőt tartó rudat (régi, szép magyar szóval szelemen), hogy egyik vége az "A" csúcsán, a botok találkozásánál, a másik a földön legyen. Ehhez két oldalról erős ágakat támasztunk. Gyakran használt konstrukció az ún. lean-to típus, melynél általában két kedvező pozícióban lévő fatörzs közé keresztben rögzítjük a szelement (ez lehet egyenes ág vagy erős zsinór). Ehhez ferdén támasztjuk a tetőszerkezet tartórúdjait.

A tetőt vagy a ferde oldalt ruganyos, vékony ágakkal (vagy zsinórral) fonjuk keresztbe. Ezek távolságát a fedőanyag mérete határozza meg. Tetőfedésre használhatunk mohát, lombos vagy tűlevelű ágakat, nagy méretű leveleket (pl. acsalapu), fakérget, csomóba kötött füvet, stb. Ezeket alulról felfelé, egymást részben fedve rakjuk, hogy levezesse a nedvességet. Ha hosszabb távra rendezkedünk be, úgy építsük menedékünket, hogy továbbfejleszthető legyen. Pl. elég erős tetőzettel és oldalakkal, hogy földdel is fedhető legyen, vagy építsünk karók közzé zárt erős fatörzsekkel falakat a lean-to-hoz. 

A menedéket be is lehet rendezni. A legfontosabb az ágy. Készítsünk fából keretet, esetleg rácsot: ez lehetővé teszi, hogy a földtől, vagyis a hidegtől, a nedvességtől, a rovaroktól bizonyos távolságot tartsunk, s erre halmozzunk száraz levelet. Nagy hidegben a derékalj alá beásott forró kővel, parázs ággyal vagy földbe ásott csatornán vezetett padlófűtéssel oldhatjuk meg testünk melegen tartását. Ha ez nincs, összebújva egymást melegítik az emberek.

Lehet, hogy nincs módunk természetes eszközöket használni. Sok mindent ki lehet bírni, de a sporttúlélés nem erről szól, inkább vigyük magunkkal a menedékünket. Erre a poncsó a legjobb eszköz. Végtelen fantáziával használhatjuk (arról nem is beszélve, hogy hordágy, hálózsák, stb. készíthető belőle). Klasszikus használati módja két fő számára a következő.

Kb. derékmagasságban kell a poncsó rövidebb végének két szélső pontját két, egymástól megfelelő távolságban lévő, nem túl vastag fához rögzíteni. Erre legalkalmasabb a gumipók. Az egyik kampót a ponchó sátorgyűrűjébe akasztjuk, a gumikötéllel körbekerítjük a fát, majd a kampót a pók gumijába akasztjuk. Ha nincs fa, keressünk két elég erős karót, ezeket azonban cövekekkel és zsinórral ki kell feszíteni.

A ponchó másik két végén lévő sátorgyűrűbe egyszerű kötélgyűrűt fűzünk, és két cövekkel a földhöz rögzítjük. Lehetőleg olyan magasan legyen, hogy lábfejünk még kényelmesen aláférjen. A kötélgyűrűknek kb. 45 fokos szögben hátra és oldalra kell feszítenie a poncsót. Most már csak a csuklyát kell összekötözni (saját összehúzó zsinórját használva), és enyhén megemelve ki kell feszíteni egy megfelelő hosszúságú (általában ejtőernyő-) zsinórral, hogy megemelje a poncsót Így a víz még könnyebben lefut róla, s egyben növekszik a belső tér.

Arcnyílásának lefelé kell néznie, hogy ne csorogjon bele az eső. Az azonos gyártmányú poncsók oldalt összepatentolhatók, így lehet nagyobb építményt kialakítani. Egy poncsó két embernek, kettő ötnek (a találkozási pont alá is befér egy fő), stb. nyújt megfelelő menedéket a legzordabb viharban is, felszereléssel együtt. (Ébredtem már úgy alatta, hogy a víz felszínén "úsztam" a bivakzsákban, de nem áztam el). A legegyszerűbb hosszában, oldalt összekapcsolni őket, azonban a nagyobb védelem és komfort érdekében a féltetők egymással összefordítva

"A" alakú sátrat is alkothatnak. Ha ennek az építménynek a két végét is poncsóval zárjuk, szinte tökéletes rajsátort kapunk (ilyet legutóbb akkor építettem, amikor egyetemistákkal voltam a terepen, és rókák kerülgették a tábort). Belső világításnak legjobb a szelemenről lelógó fényrúd.

Néhány szó a szükséges kiegészítő eszközökről. A cövek általában egy-másfél ujjnyi vastag rövid ág, melynek egyik vége hegyesre, másik gömbölyűre van faragva (így jobban viseli a kalapálás roncsoló hatását, nem reped). Az oldalán megfelelő magasságban keresztben vájat fut a zsinór rögzítéséhez. Ha egy cöveket vagy karót (a karó egy hosszú, vastag cövek) ellenfeszíteni kell, akkor mindig a kivédeni szánt húzóerővel szemben, egymással 45 fokos szöget bezáró két cövekhez kötött zsinórral oldjuk meg a problémát.

Zsinórt szorító nyolcassal, Bulin csomóval rögzítünk, hollandi csattal vagy szarvkötélboggal erősítünk össze. Két ágat keresztben négyzetes rögzítő bilinccsel, párhuzamosan és szögben összefűzött bilinccsel rögzítünk. A gumipók csodálatos (de veszélyes) rögzítő eszköz, mellyel pillanatok alatt lehet feszítő kötést létrehozni (a vékony gumik tömegéből összetett, hosszú, jól nyúló típust használjunk).

A terepen minden rendelkezésre álló eszközt érdemes alkotó módon használni. Gyakran készítem a szelement hegymászó kötélből. A spannolásnál, ha messze van a rögzítést lehetővé tévő fa, a kötélre szerelt prussik csomót vagy Basic-et (egy irányba csúsztatható, másik irányba rögzítő hegymászó eszköz) használok a gumipók rögzítésére.

A menedékben jól ki kell használni a helyet, rendet, tisztaságot kell tartani. Az emberek feje a menedék közepe felé nézzen. Két szomszéd polifoamja szorosan összetolva legyen. Zsákjaik mellettük, az egyik oldalon, a hossztengelyre merőlegesen egymás mögött, egy vonalban helyezkedjenek el. Ha nem fér el mellettünk, alakítsunk ki önálló menedéket a felszerelésnek, vagy takarjuk le poncsóval.

Forrás: Makrai Tibor István