Sügér (Perca fluviatilis)Egyéb
nevek: barsling, bules, csapó sügér, dóber, dubér, dübér, fésűshal,
kandró, körmöshal, parcs, paris, rappi hóhér, réti durbincs, sigér,
singér, sudér, süger, sügre, szolgabíró.
Teste
oldalról lapított, a testmagasság és test hosszúság aránya
vízterületenként változó. Faroknyele feltűnően elvékonyodik. Szája
csúcsba nyíló, felső állkapcsának vége nagyjából a szem középvonalának
magasságáig ér. Két hátúszója jól elkülönül egymástól. Az első
hátúszóban 12-17 kemény, a második hátúszójában 1-3 kemény és 12-16
osztott sugár található. Farokúszója bemetszett. A hasúszók közvetlenül a
mellúszók alatt helyezkednek el. A hasúszók első sugara jellegzetes
tüskét alkot. A farok alatti úszóban 2 tüskeszerű kemény és 7-10 osztott
sugár található. Az oldalvonal ívelt, a hát vonalát követi. Az
oldalvonal pikkelyeinek száma 57-77 között változik. Az oldalvonal
fölött 7-10, alatta 12-8 pikkelysor található. Pikkelyek vannak a
kopoltyúfedélen is. Háta sötétzöld, oldala fénylő, sárgászöld alapszínű,
a has sárgásfehér. Testét 5-9 sötét feketés zöld keresztcsík díszíti.
Ezek lehetnek az élőhelytõl függően élénkebb színűek vagy kevésbé
észrevehetők. Az első hátúszó halvány szürkés alapszínű, hátsó részén
találhatjuk a nagy kékesfekete foltot, amely alapján a sügér rokonaitól
azonnal megkülönböztethető. A farokúszó zöldessárga, esetenként
vörhenyes. A mellúszók áttetszőek, a hasúszók és a farok alatti úszó
élénk vörös színűek.
A sügér előfordulási területe Európa és
Szibéria a Kolima-folyóig. Hazánkban őshonos halnak számít, kevés olyan
helyet tudunk, ahol nem találkozhatunk vele. Elsősorban a lassúbb
folyóvizeket és az állóvizeket kedveli. Megtalálható a hegyvidéki
vizekben is, egészen 1000 m-es tengerszint feletti magasságig.
Alkalmazkodik a víz magasabb sótartalmához, így félsós vizű
tengeröblökben is megél. A víz tisztaságára nagyon érzékeny. Iszapos és
kavicsos aljzaton egyaránt találkozhatunk vele, ha ott a növényzet
megfelelő búvóhelyet biztosít számára. A fiatalok kisebb csapatokat
alkotnak, a nagyobb példányok magányosak. Ivarérettségét
3-4 éves korban éri el, de a tejesek gyakran már 2 éves korban.
Ívóhelyül csendes, védett partszakaszt választ, ahol a víz hőmérséklete
8-12 Celsius fok. Abszolút termékenysége a testnagyságtól függően néhány
ezertől 200 ezer ikráig változik. Az ívóhelyre vonuló ikrásokat több
tejes követi, hogy a kora reggeli órákban kezdődő íváskor a növényzetre,
kövekre ragasztott kocsonyás anyagú szalagban lerakott ikrákat
megtermékenyíthessék. Az ikrákból 2-3 hét múlva kelnek ki az apró
ivadékok. Ez annyiban jelent veszélyt a sügér jövőjére nézve, hogy
ezalatt a hosszú kikelési idő alatt, a vízszintingadozás következtében
rengeteg ikra pusztulhat el. Az ikrát elhagyó lárvák kb. 5 mm hosszúak.
A
kifejlett sügér-tápláléka igen vegyes összetételû. Lényegében minden
hozzáférhetõ állati szervezetet elfogyaszt, a planktontól egészen a
halivadékig. A parti zónában táplálékában a növények élőbevonatát alkotó
szervezetek, nyílt vízben pedig az apró halak dominálnak. Ikra- és
halivadék-fogyasztásával helyenként nagy kárt tud okozni. Növekedése
vízterületenként erősen változó. Megfigyelték, hogy egy-egy vízterületen
belül is kialakul egy lassú és egy gyorsabb növekedésû sügérpopuláció.
Az előbbi a parti zóna sűrű növényzete között, az utóbbi a nyílt vízben
él. Ennek oka a táplálékban keresendő, hiszen amíg a parti zóna
növényzete között portyázó sügérek elsődleges táplálékát a növények
élőbevonatát alkotó szervezetek adják, addig a nyílt vízen kóborló
sügérek táplálékának jelentős része apró halakból áll. A növekedése
egyébként nem mondható gyorsnak, 7 év alatt 16-27 centi körülire nőhet
meg, ellenben hosszú életet élhet, akár 20 évig is portyázhat a
vizekben.
Hazánkban a fél kilós példányok már szépnek
számítanak, míg külföldön akár 4 kg-osra is megnőhet, ami egy 51 centis
sügérnél már impozáns. A hazai rekordot egy 1,87 kg-os példány tartja.
Kommentáld!