Az alábbiakban a Fejes Lőrinccel készült interjúnk második részét olvashatják.

A beszélgetés első felét ide kattintva tekinthetik meg

Az újabb nagy Tisza-tavi beruházás kapcsán milyen konkrétumokról tud beszámolni? Mikor, hol és milyen munkálatokra kerül sor?

A Tisza-tavat érintő beruházások közül tavaly megvalósult a Tiszavalki-medence átjárhatóságának biztosítása című projekt. A medencében lévő Szartosnak, ami egy jó halvermelő és haltartó hely, téli vízszintnél nincsen megoldva a vízpótlása.

Tudjuk, hogy ha téli vízszintnél az öblítő csatorna műtárgyai zárva vannak, a IX-es műtárgynál - ami a Buláti-sziget alatt található - van egy olyan lehetőség, hogy egy víz alatti tiltót nyitva tartva lehet friss vizet adni a Tiszából, ami bejut a IX-es öblítőcsatornán át a Nyárád-érbe.

A Nyárád-érből kiágazva lett kotorva egy új csatorna 1800 méter hosszban, ami beleköt a Szartosba. Így amikor nyitva van a tiltó, gyarkorlatilag a Tiszából bejut a friss víz ezen az új csatornán a Szartosba. Tehát megvan a lehetőség arra, hogy friss, oxigéndús vizet kapjon a telelő halállomány. Ennek a csatornának a Közép-Tisza múltjában kutatva egy régi-új nevet, a Zortosfokát adtuk. A mai Szartost nevezték Zortosfokának régen elődeink, mintegy 800 évvel ezelőtt. A tatárjárás után 1261-ben az egri érsekségnél újra számbavették a Tisza melletti településeket, és körülírták a művelhető földek és halászható vizek nevét, lajstromát. Ebben szerepel Poroszlónál a Zortosfoka, ami valószínűleg a mai Szartos.

Emellett épült egy Csér-sziget fészkelő-költőhely céljából, és kisebb szigetek lettek kialakítva a Zortosfoka mentén, melyeket majd birtokba vesz a természet, hasonlóan a többi szigethez. (A Valki-medencében érvényben lévő közlekedési tilalmak vannak érvényben az új csatornában is.)

Folyamatban van egy több mint 6 milliárdos nagy projekt végrehajtása, ami a Komplex-Tisza-tó nevet kapta, és két részprojektből áll, egy Tisza-tavi- és egy TIKEVIR elnevezésűből. Az előbbi csak a Tisza-tóval foglalkozik, melynek keretében kotrások, vízinövényzet-szabályozás, partvédelem helyreállítás, szabályozó műtárgy felújítás valósul meg, és lesz benne a Kiskörei vízlépcső mellett éppen a halak számára, az átjárhatóság biztosítására egy új, nyílt felszínű halátjáró rendszer. Elsődleges célja, hogy a felvízi és alvízi folyószakasz között megteremtse a kapcsolatot, azaz a folyamatos átjárhatóságot a halak számára, de úgy épül meg, hogy adott esetben magántőke bevonásával tovább fejleszthető legyen egy vadvízi evezős (rafting) pálya létrehozására. Nyugat-Európában számos, hasonló ökológiai vízleeresztő műtárgy épült már.

A projekt másik része a TIKEVIR, a Tisza-Körös Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszer. Amiről már szóltam a Nagykunsági öntöző főcsatorna kapcsán, hogy hogyan jut el a Tisza vize a Körös völgyébe, nos egy másik mesterséges víziúton, a Tiszalöki vízlépcsőtől kiágazó Keleti-főcsatornán keresztül is van erre mód. A Nagykunsági főcsatorna már több mint 30 éves, a Keleti-főcsatorna rendszer pedig már több mint 50 éves.  Ezen vízi utak és műtárgyaik felújítása a másik része a projektnek.

Ez idáig a projekt különböző tervezési és engedélyezési, valamint több közbeszerzési eljárása zajlott le. Most már legfontosabb az a közbeszerzési eljárás van folyamatban, ami a kivitelezéshez kapcsolódik. Áprilisban remélhetőleg megjelenik az a közbeszerzési kiírás is, ami alapján a projekt elemeinek a kivitelezői lesznek majd kiválasztva. Valószínűleg még ebben az évben elindul a tényleges kivitelezés, amely a közvélemény számára az első olyan momentum, amely már látványos lesz. Eddig, a már két éve zajló közbeszerzésből a közvélemény nem sokat érzékelhetett, viszont ha elindul a kivitelezés, azt már azok is fogják látni, akik a Tisza-tóhoz látogatnak. Remélhetőleg 2012 második felében, a nyári szezon után elindulhatnak ezek a munkálatok és 2014-es befejezési határidőig el is készülnek.

Konkrétumokról kaphatunk tájékoztatást?

Lesz a projektnek egy külön honlapja is, ezen folyamatosan nyomon lehet majd követni a munkálatokról szóló híreket. A projekt a Tisza-tó minden medencéjét érinti, kivéve a tiszavalkit, ahol tavaly valósult meg a közel 100 millió forint értékű fejlesztés.

Az épülő és már átadott árapasztó tározók miként változtatnak az eddig tapasztalt áradások levonulásán?

Az épülő és a már megépült árapasztó tározók a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének a részét képezik. Az 1998 novemberi árvízzel indult nagy árvizek (1999, 2000, 2001) - itt, a térségünkben a 2000-es a legnagyobb árvízszint - után merült fel, hogy hogyan tovább ilyen nagy árvizek után és még nagyobbak előtt? Ezért született meg a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése. Ennek gyakorlatilag három pillére van. Az egyik a hullámtér rendezése, tehát a két töltés közötti sáv - amit nagyvízi vízszállító medernek is nevezünk - lefolyási akadályainak a csökkentése, az „ősállapotok” mérséklése, vagyis a nagyvízi vízszállító-képesség növelése. A második pillére az árapasztó tározók építése arra alkalmas helyeken, a harmadik pedig a meglévő árvízvédelmi töltések előírt szintre való kiépítése. Ez nem az összes töltés magasítását jelenti, hanem csupán azon szakaszokét, ahol a 40-50 évvel ezelőtti kiépítési szintre még nincs kiépítve a töltés. A három „pillér” közül megvizsgálva az árapasztó tározók építését, azt tudom elmondani, hogy Magyarországon az első árapasztó tározó a Cigánd – Tiszakarádi tározó, ami 2008-ban megépült, de még nem volt igénybe véve. A második ilyen tározó, egyben a Közép-Tisza vidék első tározója a tiszaroffi, amit 2009 év végén vettünk birtokba. Az élet gyorsan bebizonyította, hogy szükség van az árapasztó tározókra, mert a 2010-es nyári árvízben – ami minden idők második legnagyobb árvize lett a Kisköre feletti szakaszon, és az lett volna lentebb is - már igénybe kellett venni.

Alig volt még fél éve a birtokunkban a létesítmény, amikor 2010. június 10.-én megnyitásra és feltöltésre került a levonuló árhullámban. A tározó területe 23 km2, tehát közel akkora, mint a Velencei-tóé, a térfogata pedig 97 millió m3. Két szabályozó műtárgya van, beeresztő-, leeresztő funkcióval, amely a korábbi tározókhoz képest nagy különbség.

A kisebb folyók mellett vannak vésztározók, de nincs ilyen műtárgyuk, amivel szabályozott módon be lehetett volna engedni a vizet. Ott kotróval kellett megbontani a töltést, vagy adott esetben robbantással, és az így keletkezett résen tódult be a víz. Az új árapasztó tárózóknak szabályozható műtárgya van, hasonló, mint a kiskörei vízlépcsőnek is. A zárást biztosító rendszer szegmens-, vagy síktáblákkal, szabályozott módon működik, meghatározott ütemben lehet nyitni (zárni), és ellenőrzött módon lehet bevezetni a víztömeget. Ez a nagy különbség tehát, hogy ezek a tározók már rendelkeznek egy ilyen töltő-, ürítő műtárggyal. A folyó apadása után, amikor már nem jelent veszélyt az alattunk lévő szakaszra, ugyancsak ellenőrzött módon és ütemben lehet a vizet visszavezetni a tározóból a Tiszába.

2010-ben volt alkalmam a tározó megnyitását irányítani, amit munkatársaim hajtottak végre. Ez volt a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének keretében épült tározók közül az első megnyitás az országban és a vízügyi szolgálat történetében.

Több ehhez hasonló árapasztó tározó épül még az országban, a Felső-Tiszán pl. a Beregi és a Szamos-Krasznai. A Közép-Tiszán pedig a már elkészült és igénybe vett Tiszaroffi tározó mellett épül az úgynevezett Nagykunsági árapasztó tározó, ami Abádszalók, Kunhegyes, Tiszagyenda és Tiszabura településeket érinti. Ennek a területe nagyobb, majdnem duplája, mint a tiszaroffié, 40 km2-es lesz, de a befogadó képessége szinte ugyanannyi, 99 millió m3. A Tisza jobb partján Pély, Tiszasüly és Jászkisér területeit érintve épül a Hanyi-Tiszasülyi árapasztó tározó. Ez lesz a legnagyobb az országban - 56 km2-es -, és a befogadó képessége is a legnagyobb, 247 millió m3 lesz. Tehát, ha a Nagykunsági és a Hanyi-Tiszasülyi tározók várhatóan az év végére elkészülnek, akkor itt a Közép-Tiszán ezzel a három tározóval közel 500 millió m3 vizet lehet egyidejűleg tározni, egy rendkívüli árvíznél. Ezek új lehetőséget adnak a vízügyi szolgálat számára, amire eddig itt a Tisza mentén nem volt példa és mindenképpen biztonságosabbá teszik az itt élők életkörülményeit. Ugyanez vonatkozik a töltések által védett nemzeti vagyonra is.

Tervezik e halászati hasznosításukat?

Ezek a tározók nem egy „kaptafára” lettek tervezve, és nem is úgy készültek el. Van és lesznek olyan tározók, amelyeknél figyelembe vették a tájgazdálkodási lehetőségeket, hogy a mélyebb fekvésű tározórészeket el lehessen látni vízzel. Így alkalmasak lehetnek például halgazdálkodásra, halastó, vagy ivadéknevelő tó kialakítására. Ezeknél úgy van megépítve a beeresztő műtárgy, hogy már kisebb és közepes árvizeknél is lehet vízpótlást biztosítani az árapasztó tározón belüli halastavak számára. Ugyanakkor más hasznosítások öntözővizet vehetnek igénybe, vagy vizes élőhelyek kaphatnak éltető vizet. A tiszaroffi nem így épült, az tisztán árapasztó tározó. Nagy árvíz levonulásakor, indokolt esetben feltöltjük, utána leeresztjük, majd megtörténik a gazdák kártalanítása, ezután a tározó területén ismét folytatható a mezőgazdasági tevékenység.

Ön szerint műszakilag mikor lesz alkalmas a duzzasztómű arra, hogy magasabb téli vízszintet lehessen tartani?

Elöljáróban el kell mondani, hogy van egy 1993-as kormányhatározat, amely akkor 20 évre előírta a Tisza-tó nyári vízszintjét. Ez a sokak által ismert, Kisköre felső-vízmércén mért 725 +-5 cm vízszint. Külön engedély alapján lehetséges a nyári aszályos időszakban még további 5- 10 cm-rel megemelni a vízszintet azért, hogy többlet víztömeg („aranytartalék”) álljon rendelkezésre a mezőgazdasági vízigények kielégítésére és a párolgási veszteség pótlására. De azért is, hogy ne a  nyári üdülők és horgászok csónakja alól fogyjon a  víz és álljon elő olyan helyeztet, amelyet a Balatonnál már sokan, többször tapasztaltak, vagyis hogy 40-60 centiméterrel is alacsonyabb a tó nyári vízszintje, mert nem volt téli csapadék és vízutánpótlás. Nos, az említett kormányhatározat, amely 2013-ban lejár, nem foglalkozott akkor a téli vízszinttel, amely a 725 cm-es nyári vízszintnél több mint 10 évig, 2 méterrel volt alacsonyabb. A 80-as évek végétől kezdtük el alkalmazni a -1,60 m-es majd a mostanában is alkalmazott -1,10 m-es vízszintcsökkentést. A téli vízszintnek az a szerepe, hogy a tó sekélyebb vízmélységű nagykiterjedésű, viszonylag sík területei szárazra kerüljenek, és az  kifagyjon, átlevegőzzön, oxigénhez jusson, de ott mindenképpen maradjon biztonságos vízmélység, ahol a halak vermelnek, vagyis a holtágakban, az öblítőcsatornákban, a Tiszában és a Kis-Tiszában.

Olyan területeken pedig, mint a viszonylag sík kiterjedésű valamikori rétek, legelők, ne maradjanak tocsogó vizek, mert ezek egyrészt vízminőségi problémákat okoznak, másrészt ott a halak nem tudnak vermelni. Lényeges szempont az is, hogy a télvégi, tavaszi árhullámok fogadására biztonságos, szabad tározó térfogattal rendelkezzünk, továbbá az is, hogy a téli tározóban minél kevesebb jégtömeg keletkezzen. Tehát a téli vízszint meghatározása vizsgálat tárgya. Erre mi fel is ajánlottuk a halászati hasznosító számára, hogy pályázzunk közösen, hogy a téli vízszint meghatározására legyenek olyan vizsgálatok, amelyek tényeken és adatsorokon alapulnak. A vízügyi igazgatóságnak 1973 óta laboratóriumi vizsgálatai vannak vízminőségre-, üledékre és hidrometeorológiai adatokra vonatkozóan. Mi ezekkel szeretnénk érvelni és adott esetben egy ilyen vizsgálatban részt venni. Mivel a kormányhatározat 2013-ban lejár, ez most egy jó alkalom arra, hogy foglalkozzunk a nyári és téli vízszinttel is. Mindenképpen fontos téma.

Az idei tél a stabil jégmező kialakulása miatt alkalmas volt a gyalogos bejárásra, ellenőrzésekre. Mi geodéziai mérésekre használtuk ezt az időszakot. Gyakorlatilag minden holtágon megmértük a nyugalmi jégmező felületét, hiszen olyan állapotnál fagyott le a Tisza-tó, amikor tényleg vízszintes volt a felszíne Kisköre és Tiszafüred között. Nem volt befolyásoló árhullám, tehát egy sík vízfelület fagyott le. Minden medencét, de különösen a holtágak jégszintjét mértük be, és azt lehet mondani, hogy a többségük olyan, hogy nem ürül le róla az 1 méter 10 centi, amennyi idén a vízszint-csökkentés volt. Tehát amíg a Tiszával kapcsolatban lévő víztestekről lejön az 1 m 10 cm, amit Kiskörénél ürítünk, addig egy-egy holtágon 70-80-90-100 centiméter ürül le. Ez azért van, mert azoknak a kis fokoknak, ami összeköti a holtágakat a tározó nagyobb vízfelületével, azon keresztül pedig a Tiszával, magasabbak a fenékszintjei, ezért „nem engedik”, hogy az 1m 10 cm leürüljön a holtágakból. Ha most beszélünk egy 10-15 centiméteres téli vízszint emelésről - amit a halászati hasznosító kért az idei téli szezon kezdetén, és egy évvel korábban is volt ilyen igény, amely az árvíz miatt akkor megoldódott – annak több holtágra, ahol a halak még mindig többméteres mélységű vízben vermelnek, jelentős feltöltődésük ellenére is, nos ez semmilyen vízszint-emelő hatással nincs.

Ha emelünk 10-15 centimétert, azt tudjuk mérni a kiskörei vízlépcsőnél, a tiszafüredi  vízmércén, adott esetben az Abádszalóki-öbölben, a Sarudi-medencében, de nem jelentkezik az emelés hatása a Hordódi Holt-Tiszában, a Háromágúban, a Nagy-Morotvában, a Szartosban, vagy az Óhalászi Holt-Tiszában. Ezért mondjuk hogy a „Hogyan tovább a nyári és téli vízszinttel?” a 2013-ban lejáró kormányhatározatban foglaltak után mindenképpen vizsgálatok tárgyát kell, hogy képezze. Ehhez a vízügyi igazgatóságnak közel 40 éves adatsora van.

A 40 éves jubileum kapcsán hagy folytassam tovább, hogy ezelőtt 4 évvel, 2008-ban volt először egy háromnapos Tisza-tavi konferencia. Az ott jelenlévők úgy határoztak, hogy ezután minden év május 14-e legyen a Tisza-tó napja. 2009-től már a Tisza-tó hasznosítói közül a hat legmeghatározóbb szervezet bonyolította le a Tisza-tó napját. A Sporthorgász Kft-n kívül benne van a Magyar Turizmus Zrt, a Hortobágyi Nemzeti Park, a Tisza-tó Térség Fejlesztési Tanács, a Vízirendészet és a Vízügyi igazgatóság. Szép példája az együttműködésnek, hogy ez a hat szervezet minden évben megszervezi a Tisza-tó napját. Szerintem a jövő útja az együttműködés, a közös gondolkodás, és a közös munka. Szeretnénk a Tisza-tavat megőrizni, és a jövő nemzedéke számára átadni. Azt nem modnom, hogy olyan formában ahogyan mi kaptuk, mert a Tisza-tó is önálló életet él, a természet alakítja arculatát is. Nem lehet az a cél, hogy úgy nézzen ki, mint a feltöltés első éveiben 1978-84 között. A tározót birtokába vette a természet, nagyon ideális feltételek vannak nem csak a halaknak, hanem a vízinövényeknek is. Azt szeretnénk, hogy a Tisza-tavat használók széles köre legyen jelen 40-50 év múlva is.
Erre alkalmas lesz a Tó.

A medencék, holt medrek feliszapolódása jelentős, a horgászatot is befolyásoló tényező. Mi a véleménye, ha minden változatlanul marad meddig maradhat fenn a Tisza-tó?

A Tisza-tó egy mesterséges, átfolyásos rendszerű, sekély vízmélységű, síkvidéki tározó. Minden ilyen víztározónak az életútja, hogy előbb-utóbb feltöltődik, ha nincs semmilyen beavatkozás. Egy újszülöttnél sem lehet megakadályozni, hogy mindig élő és kicsi maradjon, amíg világ a világ. Lesz belőle gyermek, kamasz, ifjú, középkorú majd szépkorú és előbb utóbb eltávozik az élők sorából. Bizony a Tisza folyónk is az évezredek során nagyon sokszor változtatta a medrét és ma már olyan, valaha volt Tisza medrek vannak gátjainkon kívül, ami ma már mezőgazdasági terület. A Tisza-tónak is elméletileg az a sorsa, hogy korosodik, és ez itt azt jelenti, hogy töltődik és a mocsári- és hínárnövényzet szaporodik, mert ideálisak az életfeltételei. De a töltődés nem azt jelenti, hogy a Tisza-tó minden négyzetmétere töltődik, hanem egy kiegyenlítődési folyamat figyelhető meg. A mélyebb fekvésű részek töltődnek erősebben, például a holtágak. Amiben régen 8-10 méteres víz volt, ma lehet, hogy csak 4-5 méter van benne. Ezekben még téli vízszintnél is 2,5-3 méter víz van. A magaslatok pedig kopnak. A Tisza-tó területén régen mezőgazdasági hasznosítás volt: rét, legelő, szántó és erdőgazdálkodás folyt. Rengeteg földút haladt a Tisza-tó mai medencéiben, ezek általában gerincvonulaton haladtak és mellette fasorok voltak. Mielőtt a tározót feltöltötték, ezeket a fasorokat kivágták terepszinten és lényegében a tuskók ott maradtak a földben. Ha most valaki télen sétát tesz a tó fagyott mederfenekén vagy a jégmezőn, nagyon sok olyan tuskóval találkozik, ami a gyökerein áll és szinte át lehet látni alatta. Ott a terepszint és a mai szint között fél méteres, de akár méteres kopás is van. A Tisza-tó nagy vízfelületén kialakuló hullámzásnak elegyengető, elsimító hatása van. A hullámzás útjában álló gerinc-kimagaslásokat elmossa, és odasimítja a mélyedésekbe, mert ott meg tud pihenni, leülepedni a hordalékanyag - onnan már nehezebb újra fölvenni a hullámoknak. Ez a kiegyenlítődési folyamat.

Azért kell a Tisza-tavat úgy karban tartani, mint ahogy egy parkot is gondoznak, mert egy mesterséges tározó, de az ember és a természet csodálatos alkotása. Az ember megépítette, majd a természet birtokba vette és kialakította ezt a szép vízi tájat, amivel mind a négy évszakban lehet találkozni és meg lehet csodálni. Feladatunk, hogy ezt fenntartsuk, jó karbantartsuk. Ehhez források, sok pénz kell és olyan terv, ami minden célt, minden hasznosítót szolgál. Azt tudni kell, hogy a Tisza-tó az egész térségnek a központja. Eköré épülnek a hasznosítók, szolgáltatók. Ha nincs Tisza-tó, akkor elmaradnak a hasznosítók bevételei is, ezért kell mindenképp karbantartani. Így megőrizhető a jövő számára, és biztos vagyok benne, hogy ha a Tisza-tó megkapja ezeket a forrásokat, akkor nem lesz belőle sem mocsár-világ, amit sokan vízióként előrevetítenek, s pláne nem kukoricaföld.

Köszönjük a beszélgetést!

Örömünkre szolgál, hogy a horgászat szempontjait figyelembe véve hoznak döntéseket vízügyi kérdésekben, és bízunk benne, hogy az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is sikeres lesz az együttműködés a két társaság között!