Interjú Fejes Lőrinccel, a KÖTI-VIZIG kiskörei szakaszmérnökével - 1. rész

A víz világnapja alkalmából Fejes Lőrinccel, a KÖTI-VIZIG kiskörei szakaszmérnökével beszélgettünk a Tisza-tavat érintő kérdésekről.

Kérem, mutatkozzon be honlapunk olvasóinak! Milyen életutat járt be, amíg elért a szakaszmérnökségéig?

Fejes Lőrinc vagyok, a KÖTI-VIZIG Kiskörei Szakaszmérnökségének a vezetője. 28. éve dolgozom a szakaszmérnökségen, pályakezdőként kerültem ide 1984-ben. Azóta különböző munkakörökben teljesítettem szolgálatot, 2000 óta vagyok kinevezett szakaszmérnök.

Ami az életutat illeti: minden pályakezdő az elméleti tudásán kívül a munkahelyen szerzi meg a szakmai tapasztalatokat. Nagyon sokat köszönhetek a korabeli gátőröknek, csatornaőröknek, technikusoknak és mérnököknek, akik egyengették a pályafutásomat ezen a területen, hiszen addig ismeretlen volt számomra a Közép-Tisza vidéke, pláne a Tisza-tó, amit akkor még Kiskörei-víztározónak hívtak. Ők ismertették meg velem a helyi sajátosságokat, így lehettem később csoportvezető, majd 2000-től szakaszmérnök. Nagy szerencsém volt a pályakezdéssel, hiszen mindjárt a Tisza-tóval tudtam foglalkozni - melynek addig nem volt ügyintézői szinten felelőse - így már az első lépéseimtől kezdve megismerkedhettem az itt élőkkel, az akkori szervezetek képviselőivel, vezetőivel, és az akkor még csak csírájában létező szolgáltatókkal. A kapcsolatok persze a 80-as évek végétől szépen kivirágoztak és terjedelmessé váltak.

Szokott-e horgászni? Találkozhatunk Önnel a Tisza-tavon horgászva is, vagy csak Vízügyes szemmel járja a Tisza-tavat?

Sajnos nem horgászom, mert nincs rá időm, de nagyon sok barátom, ismerősöm van, akik a horgászat miatt keresik fel a Tisza-tavat. Őket a hétvégén ki szoktam kísérni, a csónakjukban ülve elnézem, ahogyan horgásznak. De még nem kizárt, hogy horgász leszek. Egyre többet foglalkoztat ez a szép sport, amit a természetben tölt az ember. Nem utolsó sorban a halat is szeretem, fogyasztom mindenféle formában, úgyhogy lehet, hogy majd horgász válik belőlem, főleg mire nyugdíjas leszek.

Nem csak vízügyes szemmel nézem a tavat. Próbálok azoknak a fejével is gondolkodni, azok szemével is látni, akik más-más aspektusból keresik fel a Tisza-tavat, amely hazánk egyik gyöngyszeme, de mondhatom, hogy Európáé is, hiszen páratlanul gazdag élővilággal rendelkezik. Az ornitológusokat, ökoturistákat, horgászokat, vadászokat is megértem, és örülök is, hogy mindezek a tevékenységi körök megférnek egymás mellett itt a Tisza-tavon. Ehhez hozzávehetjük a nyári turistákat, kerékpárosokat, vagy azokat, akik azért keresik fel a Tisza-tó egyes részeit, hogy a különböző vízi sport igényüket kielégítsék, hiszen erre is lehetőség van a tavon.

A Tisza-tó elsősorban vízügyi létesítmény. Munkája során mennyire tudja szem előtt tartani a horgászat szempontjait általánosságban, és olyan konkrét témában, mint a vízkormányzás és a vízi közlekedés?

A Kiskörei vízlépcső és a hozzá tartozó Tisza-tó hazánk legnagyobb vízgazdálkodási létesítménye. A Tisza-völgyi vízkészlet-gazdálkodásnak a kulcseleme a vízlépcső és az itt tárolt vízkészlet, ami friss vizet biztosít a Jászsági és Nagykunsági öntöző főcsatornákon két nagy térség számára is. A Nagykunsági öntöző főcsatornán keresztül lehetőség van a Körös-völgy ökológiai vízpótlására. Lehet, hogy ezt nem mindenki tudja, aki a Tisza-tóhoz jár, hogy a Körös-völgyében a kisvizes, aszályos időszakban a belépő négy határfolyón 3-4 m3 víz érkezik másodpercenként. El lehet képzelni, hogy a Körös-folyóban milyen vízminőségi problémák lennének, ha innen a Tisza-tóból nem adnánk le az éltető vizet. A belépő 3-4 m3–rel szemben, 16 m3 vizet adunk le másodpercenként a Nagykunsági csatorna beeresztő zsilipjén. Tehát el lehet mondani, hogy a Nagykunsági öntöző főcsatorna nyugati és keleti ágának a torkolata alatti Körös -és Hortobágy-Berettyó meder szakaszon nagyrészt a Tisza vize folyik. Ha a Jászsági főcsatorna tovább lesz építve a Zagyváig, illetve ebből kiágazva lesz egy tarnai ága is, akkor ugyanúgy a két folyóba érkező csatornatorkolat alatti szakaszán is a Tisza-tó vize fog majd folyni, remélhetőleg nem csak az unokáink időszakában.

A Tisza-tónak van egy üzemrendje, amely szerint négyféle arculatát határozzuk meg a tározónak a vízlépcsőnél. A nagyközönség előtt leginkább ismert, leglátogatottabb időszak a nyári, ami lényegében április közepétől október végéig tart. Ekkor kezdődik egy konszenzuson alapuló téli vízszintcsökkentés. Ennek mértéke, kezdési- és várható befejezésének időpontja, valamint napi üteme kapcsán születik egy kompromisszumos megállapodás szeptember végén, a téli vízszintegyeztető tárgyaláson itt a Kiskörei Szakaszmérnökségen, amire az érdekeltek széles körét hívjuk meg. Őszi leürítésnek nevezzük a nyári vízszintről a téli vízszintre való átállást. Ez gyakorlatilag kéthetes időszakot jelent, október végétől körülbelül november 10-éig. Ezt követi a téli vízszinttartás. Ezen a télen nyugalmi vízszint volt a tavon, árvíz nem befolyásolta. Befagyott a tó, sőt a teljes folyószakasz is beállt. Sajnos már nem minden télen van ilyen szép, normál, jeges üzem, gyönyörű havas tájjal. Ilyenkor, amikor kitavaszodik és elolvad a jég, ekkor kezdődik a tavaszi feltöltés időszaka, vagyis átállás a téli vízszintről a nyári vízszintre. A feltöltés két-három, 30-50 cm-es ütemben történik, hiszen közben érkezhet egy árhullám, ami miatt esetleg meg kell szüntetni a duzzasztást Kiskörénél. Ha nem jön árvíz, akkor újra emelünk, tehát a tó teljes feltöltése hosszabb időszakot vesz igénybe, mint a leürítés, ami egyben, folyamatosan történik. Ha nincs tavaszi árvíz, akkor a feltöltés során több ütemben érjük el a 725-ös nyári vízszintet, a kiskörei vízmércén mérve. De gyakran megtörtént, és lehet olyan verzió is a feltöltésben, hogy áradás érkezik, és ez akár 1-3 m-rel is magasabb lehet, mint a nyári vízszint. Amikor az árvíz apadó ága a nyári vízszintre csökken (700-720 cm), akkor megkezdjük a duzzasztást. Ilyenkor nem a téli vízszintről kell feltölteni nyárira a tavat, mert eleve a nyári vízszintet állítjuk be az apadó ágon történő duzzasztással, majd néhány nap alatt kialakul a nyári vízfelület. Ez az a négyféle arculat, amit mi a vízlépcsővel szabályozunk, de van egy ötödik, ami az árvizes, esetleg jeges árvizes üzem. Ezt már nem mi, hanem az égiek „szabályozzák”. Az árvíz térben és időben, mennyiségben és minőségben bármikor kialakulhat a Tiszán és mellékfolyóin. A jeges árvíz január-március hónapokban a legvalószínűbb.

Milyen kapcsolatot ápol a térség horgászegyesületeivel, és a tározó halászati hasznosítójával?

A halászati hasznosítóval hivatali kapcsolatunk is van, ami együttműködési megállapodáson nyugszik, de azt lehet mondani, hogy ezen túl is segítjük egymás munkáját. Próbálok mindenkivel szemben, aki itt a Tisza-tavon bármilyen hasznosítási tevékenységet végez ugyanígy eljárni, és olyan viszonyt ápolni, ami előre viszi a Tisza-tó ügyeit. Természetesen a javaslataikat, észrevételeiket, kritikáikat szívesen meghallgatom, hiszen ezek lehetnek építő jellegűek, előre vihetik az ügyeket, ezekből lehet tanulni.

A horgászegyesületek közül sokkal van kapcsolatom. A Tisza-tó mindkét oldalán több horgászegyesület vezetőjét, vagy valamilyen tisztségviselőjét személyesen ismerem. Adott esetben megkeresnek, elmondják terveiket, melyek arra a közösségre, arra a kisebb vízfelületre vonatkoznak, ahová az ő egyesületi tagjaik járnak horgászni. Gyakran meghívnak rendezvényeikre, adott esetben előadást is szoktam tartani. A horgászversenyek rendezésével kapcsolatban megjelenő igényeket akár a hasznosító, a Tisza-tavi HESZ, vagy egy helyi horgászegyesület részéről jelentkezik, segíteni szoktam. Sokan tudják, hogy itt Kiskörén van egy versenypálya a vízlépcső fölött a jobb parton. Amióta nagyobb lehetőség van a kézi munkavégzésre, azóta ezt a folyópartot is rendben tartjuk. Túl azon, hogy legyen a vízlépcső fölötti partszakasz is rendezett, tiszta, és kulturált, járulékos hasznosítás az, hogy horgászversenyeket is lehet itt rendezni. Volt már ezen a szakaszon országos bajnokság is.

Látható, hogy szívügyének tekinti a Tisza-tó és környezetének tisztaságát, amelynek érdekében társaságunk is igyekszik a lehető legtöbbet tenni.
Van-e ötlete, lehetősége a külföldi eredetű hulladékáradat megszüntetésére? Mit kíván tenni ezen környezeti probléma megoldására, hiszen mégiscsak elfogadhatatlan, hogy egy kiemelt turisztikai területen hónapokon keresztül áramlik át ez a hulladéktömeg?

Elsősorban az előbb említett nagyobb létszámú kézi munkavégzés adta lehetőséget használjuk ki.  A közfoglalkoztatási program 2012. évi végrehajtása során nagyobb létszámmal tudunk idén a Tisza-tó mindkét oldalán lévő településekről munkanélkülieket foglalkoztatni. Ezen közfoglalkoztatás keretében most a Tisza-tó partjait is megtisztítjuk. A téli vízszint adta kedvező lehetőségnek köszönhetően a vízoldali előteret, horgászhelyeket, nádasokat végigjárják dolgozóink, és zsákba gyűjtik össze az otthagyott hulladékot, valamint nagyobb részben azt a szemetet, amit a Tisza folyó hoz egy-egy árhullámmal. Sajnos ez egy nagy probléma a szép, szőke Tisza folyónk életében, hogy a külföldi és a hazai vízgyűjtőterületről is olyan kommunális hulladékok kerülnek a patakok, mellékfolyók medrébe, amik aztán a főmederbe, a befogadó Tisza medrébe jutnak. Egy-egy árvíz ka pcsán szomorúan látom én is, hogy mit hoz a víz. Az áradás természetes velejárója az uszadékfa, ami már évek óta meg van spékelve a civilizáció nem túl szép mellékterméke ivel, a kommunális hulladékkal és mindenféle csomagolóanyaggal. Ez nemcsak ide a vízlépcsőhöz érkezik, hanem közben a folyópartokon a horgászhelyekhez is kisodródik, és ott marad. Többek között ezeket gyűjtjük össze és szállítjuk be a tiszafüredi hulladéklerakóba, s mindez sok pénzbe kerül. A Tisza folyón levonuló hulladékot a keletkezési helyén kellene kezelni, mint problémát megoldani. A PET palackok nem túl régi megjelenése előtt nem volt ilyen jellegű szennyezés folyóinkon. Ha megfelelő lenne egy-egy té rségben, településen a lakossági hulladékok gyűjtése, szállítása és feldolgozása, akkor ezek nem kerülnének bele a mederbe, s nem kellene minden áradásnál ezzel a helyzettel szembesülni. Ez lenne a normális. Ahogy a Lajtától nyugatra meg tudják óvni folyóik tisztaságát az ott élők, úgy gondolom, hogy ezt a Lajtától keletre is meg lehetne tenni. Apáink még itták a Tisza vizét, és abból főzték a halászlevet. Mi mit hagyunk a gyermekeinkre, unokáinkra?