TISZA-TAVI VÍZI KIRÁNDULÁS

TISZA-TAVI VÍZI KIRÁNDULÁS hírei

A vizi denevér (Myotis daubentoni Leisler)

Vizi denevér (Myotis daubentoni Leisl.) A nemzetségnek egyik legközönségesebb faja. Közepes nagyságú. Kiterjesztett szárnyainak hossza hazai példányokon 23.8–24.3 cm, egész testhossza 8–8.5 cm, amely méretből 3.5–3.8 cm a farokra esik. Füle hosszúkás, a fejnél rövidebb; a fül belső oldalán négy, de olykor hat redő van. A fülfedő nem éri el egészen a fülkagyló közepét, egész hosszában meglehetősen egyenes, hegye felé keskenyedő. Szárnyai szélesek; az öregvitorla a talp közepéig terjed, a farkvitorla hátul hegyes szögben kinyujtott s a fark utolsó ízén kívül az utolsóelőttinek felét is szabadon hagyja. A sarkantyú nagyon hosszú. Farka a törzsnél jóval hosszabb.

Bundája összbenyomás szerint a test felső oldalán vörhenyes szürkésbarna, a test alsó oldalán pedig szennyesfehér. Fiatal példányok színe jóval sötétebb. A rendes színezetű példányokon kívül nagy ritkaságképpen fehér színűek is előfordulnak. A fülek és vitorlák meglehetősen vékonybőrűek, világos szürkésbarnák vagy füstbarna színűek. A fogak száma 38.

Úgy látszik, a vízi denevér csaknem egész Európán kívül Ázsia egy részét is lakja. Dobson a faj elterjedését így határolja körül: „Írországtól az Altai-hegységig, Finnországtól Sziciliáig és az Altai-hegységtől Tenasszerimig.” Vizekben bővelkedő vidékeken mindenütt megtaláljuk s némely helyütt rendkívüli tömegekben mutatkozik.

Magyarországról általánosságban Blasius, s az ő nyomán Kolenati és Fitzinger is említi; utóbb Herman Ottó, Daday, Lendl, Méhely és mások különböző helyeken gyüjtötték. Az adatok alapján Méhely azt mondja, hogy a vízi denevér hazánk nagyobb vízfelületei körül általánosan elterjedt ugyan, azonban sehol sem gyakori faj.

Legkedvesebb tartózkodó helyei a düledező, régi falakkal és boltozott csatornákkal vagy fás kertekkel szomszédos nagy házi tavak. Búvóhelyül leginkább odvas fákat választ; sziklaüregekben, épületekben csak kivételesen húzódik meg, s akkor sem nagy számban. Vízben szegény vidékeken csak egyenként fordul elő, de ahol nagyobb mennyiségben él, társasan szokott pihenni. Vadászatát kevéssel napnyugta után kezdi meg, s ennek befejeztével ideiglenes nyugvóhelyeken pihen, ahol rendszerint sorjával, fejjel lefelé csüngve található. Repülése nem valami kiválóan sebes, mindazonáltal elég gyors és ügyes. Mikor este megjelenik, a víz színe fölött alig arasznyi magosságban repül, de amikor az ezen a színtájon röpködő rovarokat alaposan megtizedelte, 3–4 m-nyi magosságban folytatja mesterségét.

Tavasszal már március elején jön elő, s október végéig van a szabadban. Téli szállásul odvas fákat, régi épületeket, vermeket vagy sziklaüregeket szemel ki. Barlangokban vagy szabadon csüng, vagy pedig repedésekbe húzódik be. A hideg iránt nem nagyon érzékeny. A nősténynek csak egy fia van. A fiatalok július első felében már anyányiak. Forrás: Brehm Az állatok világa

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: