Szeretettel köszöntelek a TISZA-TAVI VÍZI KIRÁNDULÁS közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TISZA-TAVI VÍZI KIRÁNDULÁS vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a TISZA-TAVI VÍZI KIRÁNDULÁS közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TISZA-TAVI VÍZI KIRÁNDULÁS vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a TISZA-TAVI VÍZI KIRÁNDULÁS közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TISZA-TAVI VÍZI KIRÁNDULÁS vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a TISZA-TAVI VÍZI KIRÁNDULÁS közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TISZA-TAVI VÍZI KIRÁNDULÁS vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Az 1600 és 1650m magasságban eredő Tisza két forrásága, a Fekete- és a
Fehér-Tisza a fenyves övben indul és ömlik lefelé, majd eléri a montán
bükkösök övét, amely az Északkeleti-Kárpátok túlnyomó részét borítja. Az
eredeti erdőségek helyén sokfelé másodlagosan (erdőirtás révén)
kialakult hegyi réteket, legelőket találunk. A hegyoldalak közti szűk
völgyben a folyót csak keskeny sávban kísérik égeresek és magaskórósok.
Magasabban a hamvas éger (Alnus incana) jellemző, lejjebb ereszkedve az enyves éger (Alnus glutinosa) válik gyakoribbá. A folyóparton jellegzetes, kórós termetű növények: a Teleki-virág (Telekia speciosa), a halovány aszat (Cirsium oleraceum) vagy a fehér acsalapu (Petasites albus)
találhatók. A kiszélesedő völgyben fokozatosan jelennek meg a parton a
bokorfüzesek és a ligeterdők, amelyek a lassuló Tisza árterében
uralkodóvá válnak.
|
 A
folyószabályozások előtt az alföldi területek túlnyomó része a Tisza
árteréhez tartozott, amelynek élővilágát a folyó vize, az áradások
alapvetően meghatározták. A vízviszonyoknak megfelelően jellegzetesen
övezetes elrendeződésű növényközösségek alakultak ki, a Tiszát sok
kilométer szélességben kísérték az ártéri erdők és mocsaras területek. A
folyószabályozások után az ártér jelentős része a mentett oldalra
került, az élővilág - elsősorban az áradások elmaradása és a
mezőgazdaság térhódítása miatt - átalakult. A folyót kísérő ártéri
életközösségek jórészt a hullámtérbe szorultak vissza. Ennek ellenére az
Alföld ökológiai rendszerében a Tisza folyó és hullámtere, illetve a
kapcsolódó ártéri maradványok központi szerepet töltenek be, a táji
szinten működő biológiai rendszer gerincét adják.
|
 Az
árterek, így a hullámtér vegetációja is közvetlenül függ a folyótól,
annak vízmennyiségétől és -minőségétől. Az elöntés gyakorisága és
időtartama által megszabva a Tisza mellett a különböző magasságú ártéri
szinteknek eltérő növényzete van. A folyómederben, a víz alól alig
néhány hónapig kikerülő hordalék felszíneken pionír jellegű vegetáció
próbál évről-évre megtelepedni. Az iszapon különleges iszap- és jórészt
közönséges gyomokból álló medergyomtársulások uralkodnak. A meder "felső
peremén" már jellegzetes fásszárú társulások, a parti bokorfüzesek (Salicetum triandrae)
kísérik a folyót. Az alig néhány méteres füzek kefesűrű bozótot
alkotnak, aljnövényzetük szegényes. A bokorfüzest kissé magasabban már
valódi erdő, a Tisza hullámterére nagyon jellemző puhafás (más néven
fűz-nyár) ligeterdő (Salicetum albae-fragilis) váltja fel.  Ezek az erdők ma is szinte kizárólag a hullámtéren állnak, az uralkodó fafajok a füzek és a nyárak, így például a fehér fűz (Salix alba), a törékeny fűz (Salix fragilis), a jellegzetes törzsű fekete nyár (Populus nigra),
de emellett számos egyéb fafaj példányai megjelennek elegyesen. A fák
alatt a cserjeszint általában nem túl sűrű, legjellemzőbb a veresgyűrű
som (Cornus sanguinea) és a talajon kúszó hamvas szeder (Rubus caesius). A gyakori vízborítás és az állandó hordalékmozgatás miatt az aljnövényzet kevés fajból  áll
és viszonylag gyorsan változik. Nagyon jellemző a ligeterdőre az egyes
szinteket összekapcsoló, az egyéb növényzetre rátelepedő,
kúszónövényekből álló "fátyoltársulás". Ilyen liánnövény a komló (Humulus lupulus), az ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara), a sövényszulák (Calystegia sepium), a ritka ligetiszőlő (Vitis sylvestris), a gyakori, adventív parti- és vadszőlő (Vitis riparia, Parthenocissus inserta), valamint a süntök (Echinocystis lobata). Az aljnövényzet több tagját, például a nagy csalánt (Urtica dioica)
gyomként ismerjük, de itt úgymond őshonosak, innen indultak hódító
útjukra az ember által átalakított tájra. A "gyomok" mellett jellemzőek
még egyes sás- (Carex spp.) és keserűfű (Polygonum spp.) fajok, valamint a ritkább, ám annál szebb, védett nyári tőzike (Leucojum aestivum).
A fűz-nyár ligeterdők a szabályozott európai folyók mellől szinte
eltűntek, így a Tisza kiterjedt hullámtéri ligetei nagy jelentőséggel
bírnak.
|
 A már csak ritkán elöntött, ún. magasártéren fekvő keményfa (vagy tölgy-kőris-szil) ligeterdők (Fraxino pannonicae-Ulmetum)
jórészt a mentett oldalra kerültek, és egykori tekintélyes kiterjedésük
parányi töredékére esett vissza. A régi alföldi erdőségek maradványai
néhol a hullámtéren, másutt azon kívül lelhetőek fel. A
klimaxtársulásnak tekintett keményfaliget uralkodó fafajai a névadók,
így az "alföldi fa", a kocsányos tölgy (Quercus robur), a magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica), a vénic szil (Ulmus laevis), de emellett  sok más fafaj is megjelenik itt. A cserjeszint szintén változatos és sűrű, csak kiragadni lehet a galagonyákat (Crataegus spp.), a kányabangitát (Viburnum opulus), a veresgyűrű somot (Cornus sanguinea), a tatárjuhart (Acer tataricum).
Az aljnövényzet igen gazdag, sok elemében a hegyvidéki üde erdőkéhez
hasonló. Lombfakadás előtt a geofitonok virítanak, mint a csillagvirágok
(Scilla bifolia agg.), a tavaszi tőzike (Leucojum verum), a keltikék (Corydalis spp.), néhol a medvehagyma (Allium ursinum), a bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides), a nagyon gyakori és jellemző salátaboglárka (Ficaria verna). Később nyílik a szagos müge (Asperula odorata), a podagrafű (Aegopodium podagraria), a varázslófű (Circaea lutetiana).
|
    Az
árterekre jellemző még egy féltermészetes élőhely, a ligeterdők helyén
erdőirtással kialakult különféle mocsár- és kaszálórétek. A magasfüvű
réteken többnyire a tarackos tippan (Agrostis stolonifera) és a jellegzetes ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) uralkodik, a rétek virágpompáját pedig számtalan kétszikű adja. Ilyenek a különféle boglárkák (Ranunculus spp.), a réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi) vagy a védett réti iszalag (Clematis integrifolia).
|
  Különleges
gyöngyszemei a tiszai ártérnek a holtmedrek. Ezek a hajdani folyómeder
túlfejlett kanyarulatainak természetes lefűződéseiként, vagy a
szabályozás során az átvágásokkal létrejött állóvizek. A feltöltődés
fokától, a vízellátástól függően vegetációjuk igen változó, az azonban
közös bennük, hogy a civilizáció által tönkre nem tett morotvák vízi
világa kiemelkedő természeti értéket jelent. Gyakran dús és változatos
hínárvegetáció uralkodik, számos érdekes növénnyel. Ilyen pl. a sulyom (Trapa natans), a kolokán (Stratiotes aloides), a rucaöröm (Salvinia natans), a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), a vidrakeserűfű (Polygonum amphibium) vagy a vízidara (Wolffia arrhiza). A sekélyebb vízben váltakozva nád (Phragmites australis), gyékények (Typha spp.), tavi káka (Schoenoplectus lacustris), harmatkása (Glyceria maxima), békabuzogány (Sparganium erectum) és sásfajok (Carex spp.) jelennek meg, néhol úszó szőnyegként lápkezdeményt alkotva.
|
|
A kubikerdők láncolata szintén jellemző tiszai élőhely. A hajdani
anyagnyerő (kubik) gödröket a természet lassanként visszahódítja,
beerdősödnek, szervesen beilleszkedve a folyómenti közösségekbe.
|
  A
folyóvölgy klasszikus ökológiai folyosóként is működik. Így jelennek
meg pl. a Felső-Tisza-vidéken hegyvidéki növényfajok: pl. Teleki-virág (Telekia speciosa), aranyos veselke (Chrysosplenium alternifolium), acsalapuk (Petasites spp.).
Ennek persze vannak árnyoldalai is, hiszen a folyosó az agresszíven
terjedő jövevények számára is "nyitva áll". Ilyenek a gyalogakác (Amorpha fruticosa), a zöld juhar (Acer negundo), az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), a süntök, a vadszőlő, a japánkeserűfű (Reynoutria japonica), a magas aranyvessző (Solidago gigantea),
amelyek az eredeti növényzetet ki is szoríthatják. Ugyanakkor a
Tisza-völgynek, a tiszai ártérnek vannak bennszülött növényei is,
amelyek csak itt élnek, mint például a tiszaparti margitvirág (Chrysanthemum serotinum) és a debreceni torma (Armoracia macrocarpa), amelyek természetesen természetvédelmi oltalom alatt állnak.
|
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!