Kőrösmezőtől 23 km-re nyugatra, az egykori országhatár térségében, ott ahol a Fagyalos ( Szvidovec )- hegységhez tartozó Akol ( Okula ) - havas vízválasztó gerince elválasztja a Tarac folyó és a Tisza legfelső vízgyűjtőjét, 1265 méterrel a tenger szintje felett havasi rét nyújt káprázatos panorámát. Dél felé a Fagyaloshoz tartozó 1707 méteres Tatárka ( Tataruka ) áll őrséget, nyugat felé letekintve a Tarac vízgyűjtőjéhez tartozó Torbát völgyében gyönyörködhetünk. Észak felöl balról a Godros ( Gropa, 1758 m) jobbról a Barátka ( Bratkivszka, 1788 m ) csúcsai emelkednek ki. A fenyvesekkel szegélyezett mező keleti szélén egy emlékkő hívja fel magára a figyelmet. Ezen a helyen az 1879-es nagy szegedi árvíz utáni újjáépítés királyi biztosa, az egykori miniszter tiszteletére emlékfákat ültettek. A fák nem maradtak meg, de a kövön ma is meglévő emléktábla erről tanúskodik:

A XIX. és XX. század fordulóján ez a csodálatos térség a turisztikai fellendülés korát élte. Erre utal az a tény is, hogy az emlékkőtől északnyugati irányban, a rét fáktól védett szélén épült kilátótornyos erdőőri házban turistaszállást is kialakítottak. Sajnos, mára az erdőőri ház sem maradt meg. Az emlékkő mellett leereszkedve, 1230 méteren kőlappal letakart forrást találunk. Ez a Fekete - Tisza legtávolabbi forrása. 1889-ben a vizet egy csövön át néhány méterrel északabbra terelték, egy viszonylag könnyen megközelíthető, kőfallal megerősített hegyoldalba. A kőfalból kicsurgó víz magasztosságát árkádos mélyedés emelte ki a fal síkjából, a fal tetején téglalap alapú emlékmű emelkedett, melyen márványtábla hirdette: Tisza-forrás. Trianon után az eredeti emlékmű alá egy szép formájú, a kicsurgó körül boltíves mélyedéssel ellátott kőoszlopot építettek. Az eredeti táblát cseh - ruszin kétnyelvűre cserélték. 1939-ben, az anyaországhoz történt visszacsatolás után újra magyar felírat hirdette a Tisza eredetét, az emlékkő tetejét pedig turulmadár díszítette. Ma a kőfalból, kör alakú mélyedésből egy hatalmas kőedénybe csurog a forrás vize. A kőtál fölött a kőfalon és két vasoszlopon nyugvó betonlapra került az eredeti emlékmű. 2006-ban, a szegedi GEO-ENVIRON Környezetvédelmi Egyesület a korábbi ütött-kopott emléktáblát új kétnyelvű, ukrán - magyar réztáblára cserélte le. A forrás vize a kőedényből túlcsordulása után eltűnik a sűrű bozótban, és elindul 50 kilométeres útjára a Fekete - Tisza.

A két ágból eredő folyó másik ága a Fehér - Tisza. Mind a mai napig mostohán kezelt, kevesebbet foglalkoznak vele, leírásokban csak áttételesen említik. A Máramarosi havasokban, ahol a 2000 méteres hegyek megszelídülve 1700 méter alá kúsznak , az egyik csúcs , az Asztag ( Stog, Sztih, 1651 ) a trianoni határok megrajzolásánál fontos szerepet játszott. Az ezeréves országhatáron valamint Máramaros vármegye Visói és Tiszavölgyi járásának határán magasodó Asztag - hegy három ország határhegyévé vált. A csehszlovák - lengyel - román hármas határ 1939-ben, Kárpátalja anyaországhoz történt visszatérése után egy rövid időre magyar - lengyel - román, majd magyar - szovjet - román hármas határrá módosult. Az Asztag nyugati oldalában, az erdősáv felső határán, 1400 méteres magasságban egy szikla üregben forrást találunk. Ez a legtávolabbi állandó forrás, melyből a Fehér - Tisza ered. 2000 október 7-én a szegedi GEO - ENVIRON Környezetvédelmi Egyesület és a rahói Kárpáti Bioszféra Rezervátum kutatóinak csoportja itt jelölték meg a Fehér - Tisza Forrását. A forrás vizét egy fából készült csurgató emeli ki és teszi jelképesen a Fehér - Tisza eredetévé, amit a sziklaüregtől jobbra egy kétnyelvű, ukrán - magyar réztábla is hirdet.

Kárpátalja áttekintő térképe

részletes térkép a Tisza-források környékéről

M A G Y A R O R S Z Á G
(Kárpátalja)
Vasúti hálózata - Kincstári és
Nagyobb forgalmú Postamesteri Hivatalai.

1941